Sir Alex Ferguson nem volt különösebben jó játékos. Végigjárt pár csapatot, játszott a Harmony Row-ban, a Drumchapel Amateursben, a (glasgowi) Queens Parkban, aztán a St. Johnstone-ban, Dumferlineban, rövid ideig a Rangersben, aztán a hetvenes évek elején játékos menedzserként a Falkirkben. De valljuk be, nem váltotta meg a világot – bár eljutott a ligaválogatottságig. Nyilvánvaló, a Rangers volt a klubjai közül a leghíresebb, de a kékek olyan periódusban szerepeltek, hogy szinte mindent a Celtic nyert meg… Javára szóljon, nem is erőltette sokáig a futballt, és hamar visszavonult. A hetvenes évek elején kis kihagyás után edzősödni kezdett az Ayr Unitedben, de akkoriban a családi élete állt még a fókuszban. Másfél év különbséggel megszülettek fiai. Előbb Mark, majd az ikrek, Jason és Darren. Alex az akkor azt élvonalban szereplő Ayr United csapatánál dolgozott félállásban, majd 1974-ben néhány hónap erejéig az East Stirling gárdáját vezette. Elcsábította őt a St. Mirren. Tulajdonképpen ott, 33 éves korában kezdődött "igazi" edzői pályafutása. Három idényt töltött a tulajdonképpeni második vonalban, majd 1977 nyarán felhozta a csapatát az akkor tíz csapatos élvonalba. Mi több, bent is tartotta az egyre szebb játékot mutató legénysége. De a St. Mirren már nem vele indult a bajnoki dobogó felé, Fergie-t ugyanis 1978 nyarán leszerződtette az Aberdeen. Az argentínai világbajnokság nyarán mind a három skót sztárklub új menedzser után nézett. A Celtic Billy McNeill, a Rangers John Greig személyében a korábbi legendás kapitányt kérte fel a posztra, az Aberdeen azonban a hozzájuk képes jelentéktelen múlttal rendelkező, ám a St. Mirrennel feltűnést keltő Alex Fergusonra tett. S bár a következő évben a protestánsok nyerték az FA- és a Ligakupát, a katolikusok a bajnokságot, a következő évek bebizonyították, hogy az Aberdeen csinálta a legjobb vásárt. Ugyanis már a piros-fehérek nyerték a bajnoki címet, holott akadt olyan szakasza a bajnokságnak, hogy a Celtic már tíz ponttal vezetett. Ám az „urak” (Dons, ez az Aberdeen beceneve) áprilisban a legnagyobb riválisának otthonában is nyerni tudtak, így 25 év után újra bajnoki címet szereztek a klubjuknak. Fergusonék sikere óriási visszhangot váltott ki Skóciában. Azt megelőzően 1965-ben fordult elő legutóbb, hogy nem a Celtic vagy a Rangers nyerte a bajnokságot. Ezzel a sikerrel kezdődött az Aberdeen aranykorszaka. A csapat – Alex Ferguson irányításával – összesen tíz címet nyert el. Háromszor lett bajnok (1980, 1984, 1985) négyszer nyerte el az FA- (1982, 1983, 1984, 1986), és egyszer a Ligakupát (1986), egyszer a KEK-t (1983) és egyszer az európai szuperkupát (1983). A piros-fehérek a nyolcvanas években Ferguson távozásáig csak 1986-ban végeztek a második helynél hátrébb a bajnokságban. A hazai frontok uralása mellett az Aberdeen a KEK elhódításával jelezte, Alex Ferguson keze alatt valóban Európa egyik legjobb együttese formálódott. A negyeddöntőben például az egy esztendővel később BEK-döntős Bayern Münchent győzte le a skót gárda. A bajorok negyedórával a vége előtt idegenben vezettek 2-1-re és biztos továbbjutónak tűntek, de Alex McLeish és John Hewitt góljával fordított az Aberdeen. Vajon eszébe jutott-e ez a meccs Franz Beckenbauernek vagy Kalle Rumeniggének Barcelonában? A belga Wattenschied kiverése után a Real Madriddal vívta az Aberdeen a döntőt. Aligha kel ecsetelni, nem esélyesként. De a mély talajon, a szakadó esőben sokat ért a skótok hatalmas harci kedve, akarása. Eric Black gólját még Juanito kiegyenlítette büntetőből, de aztán John Hewitt történelmi találatával a futballtörténelem harmadik skót együttese lett nemzetközi szinten bajnok. Fél évvel később az Aberdeen megmutatta, hogy korántsem véletlen volt a győzelem. Az Athénban a Juventus ellen a BEK serleget megnyerő Hamburger SV is kapitulálni kényszerült a Pittodrie Parkban. Az idegenbeli döntetlen után a skótok otthon 2-0-ra verték a német gárdát. Ferguson a következő két és fél évet még uralta hazai fronton, pedig a sikerek hatására egyre több játékosát környékezték meg gazdag klubok. Elveszítette a Manchester Unitedhez távozó Gordon Strachant is, s akkor még nem is sejtette, hogy nem is olyan sokára életük újra találkozik, de már az Old Traffordon. Előtte még egy megbízatása akadt Fergusonnak. Már 1985-ben felkérte a skót FA, hogy segédkezzen John Steinnek a válogatott mellett. Minden idők legeredményesebb skót edzőjének akkoriban már sokat rakoncátlankodott a szíve, ráfért a segítség. Stein 1985 szeptemberében a cardiffi Ninan Parkban szívinfarktust kapott a Wales-Skócia mérkőzésen, és már nem tudták megmenteni. Ferguson vette át tőle a válogatottat, az 1986-os világbajnokság végéig. A cardiffi mérkőzés után a skótoknak még két interkontinentális selejtezőt kellett játszaniuk az ausztrálok ellen. Bár a csatárjátékot rengeteg kritika érte, Glasgowban Cooper és McAvennie bekotort két gólt. Ez meg elég is volt az üdvösséghez, miután a visszavágón az auszik nem tudtak még gólt sem rúgni. Skócia sorozatban negyedszer jutott ki a világbajnokságra, s első három alkalommal nem élte túl a csoportmérkőzéseket sem. Ferguson remélte, hogy a rendkívül szerencsétlen sorsolás (Dánia, NSZK, Uruguay) dacára most megszakad a rossz sorozat. Tévedett. Főleg azért, mert nem számított arra, hogy a 270 perc alatt egyetlen gólt sem tudtak rúgni a csatárai…(A skótok egyetlen gólját a németek ellen Gordon Strachan lőtte). Hiába játszottak 89 percen át emberelőnyben képtelenek voltak a kapuba találni és kiestek. 1986 őszén a Manchester United szerződtette a legeredményesebb aktív skót edzőt. Fergie a vörös ördögök kedvéért otthagyta az Aberdeent s a válogatottat is. Eleinte rosszul alakult a sorsa Manchesterben, mert azért szerződtették, hogy végre bajnokságot nyerjen a csapat –Sir Matt Busby töretlen bizalma ellenére -, de majdnem kirúgták. Aztán az 1990-es kupagyőzelemmel hirtelen megváltozott minden, a Manchester United száguldani kezdett a sikerek sugárútján. Alex Ferguson a tíz skóciai titulus mellé már rengeteget nyert a vörös ördögökkel is, amivel ő lett a futballtörténelem legsikeresebb menedzsere! Már rég beérte mentortá és jelképét, a huszonhat címig jutó Jock Steint. Az első embert, aki brit edzőként teljesítette azt, amit Ferguson. 1967-ben megnyerte a BEK-et, a hazai kupát és a bajnokságot is. Sőt még a Ligakupa is az övé lett! A mostani triplázással Alex Ferguson mindörökre a futballtörténelem legnagyobb edzői közé lépett. Alig néhány nappal a Barcelonai diadal után közölték a Downing Streeten, hogy – Tony Blair szinte példátlan közbenjárásával – II: Erzsébet angol királynő már a következő lehetséges alkalommal lovaggá üti a Munkáspárt odaadó hívét. Sokan tippelték, hogy a 2000. esztendő kitüntetési listáján ott lesz a Manchester United edzője is, Tony Blair felgyorsította az ütemet. Alex Ferguson már fél évvel korábban júliusban lovaggá ütötték. Az új lovag egyébként mindössze a második skót futballszakember, aki megkapta e titulust – aligha kel mondani,hogy Matt Busby volt az első... Edzői munkáért mindössze hárman emelkedtek nemesi rangra, kettejükön kívül Sir Alf Ramsey, az 1966-os világbajnok válogatott szövetségi kapitánya. Ferguson megköszönte mindenkinek a kitüntetést, akinek csak illett, majd hozzátette, a játékosaitól nem vára el, hogy az öltözőben Sir Alexnek titulálják: „Szólítsanak csak továbbra is nyugodtan főnöknek – mondta, majd hozzátette: legalábbis szemtől szemben. Mert a hátam mögött úgy is úgy hívnak, ahogy akarnak…” Új év új elvárások új kötelezettségek. Ferguson már az elején tudta az előző évet szinte lehetetlen lesz megismételni. Sajnos Fergie jóslata tökéletesen bevált. Ferguson azon döntése hogy lemondta a világ leghíresebb nemzeti kupasorozatát, az FA-kupát, csak azért hogy a klubvilágbajnokságon szerepelhessen a csapatával alapvetően botrányosra sikeredett leszámítva persze hogy a klubvilágbaknokságon a csapat elbukott. A Bajnokok-ligája negyeddöntőjében a Real ellen sajnos kiesett a csapat, de a bajnokságot ismét a United nyerte meg 18 pontos! előnnyel ugy hogy 97 gólt rugott. 2000/01-ben Ferguson már a 14. címét nyerte meg a csapattal hiszen a Manchester ujra bajnok lett – zsinórban harmadszor igy Fergie lehagyta a „csak” tizenháromig jutó Bob Paisley-t. A bajnokok ligájában megint csak nem sikerült maradandót alkotni sajnos. Ez volt azaz időszak amikor Ferguson úgy döntött frissítésrevan szüksége csapatának ezért akkor brit rekordnak számító19 millió fontért leigazolta Ruud Van Nistelrooyt, a holland gólzsákot a PSV Eindhoventől, majd még ugyenebben az évben új csúcsnak számító 28 millió fontért megvette Veront, ámde az argentin nem nagyon váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A sok új játékos beépítése miatt a bajnoki aranyról sajnos lemaradt a United ráadásul Ferguson is azobn gondolkodott hogy visszavonul ami megintcsak nem tett jót a csapaton belüli morálnak. Februárban azonban egy új 3 éves szerződést írt alá de rövid időn belül hatalmasat csalódott amikor kiestek a Bl elődöntőjében a Leverkusen ellen, igy nem válthatta valóra azon álmát, hogy hazájában játszhassa a Bl döntőt. Sir Alex Ferguson tanult az előző év hibáiból és a nyáron leigazolta 29 millió fontért Rio Ferdinandot, aki tökéletesen beváltotta Ferguson elképzeléseit, miután vele jelentősen megszilárdult a védelem. A szezon persze nem ugy indult hogy diadalmenet lesz belőle, sőt kifejezetten katasztrofálisan kezdte az évet a csapat hiszen a lehetséges 18 pontból mindössze 9-et sikerült összegyűjteni, amikor is jött az Arsenal és az ellene 2-0-ra megnyert meccsel elindult a csapat felfelé, Nistelrooy 43 gólja segítségével Ferguson és a Manchester United megszerezte a következő bajnoki címét. A 03/04-es szeon kezdeténél a csapat barátságos meccset játszott a Spoting Lisszabon ellen ennek köszönhetően kerülót hozzánk a portugál Christiano Ronaldo aki azóta az egyik legnagyobb kedvencé avanzsált. Ferguson rajta kívül leigazolta még Louis Sahat a Fulham-ből, Tim Howardot, Klebersont, és Djemba-Djembát. Szokás szerint ez az év is igen rosszul kezdődött hiszen egy elfelejtett doppingvizsgálat miatt Rio Ferdinandot eltiltották igy az addig szilárdan működő védelemből a legfontosabb láncszem esett ki, a csapat el si vesztette a bajnokságot, ráadásként pedig az Európai kupaprondon sem sikerült maradandót alkotni hiszen egy buta gól miatt kiesett a Porto ellen a Bl-ből a negyeddöntőben. Azért az évet sikerült megmenteni hiszen az FA kupát csak begyűjtötte a United - 3-0-ra verték a másodosztályú Millwall együttesét. A 04/05-ös szezonról inkább jobb sokat nem beszélni a csapat sehol sem alkotott maradandót, holott már Rooney is a csatársort alkotta Nistelrooy-val karöltve, sajnos a Milan ellen két 1-0 vereséggel búcsúztunk az európai kupától, majd az Fa kupa döntőjét is elveszítettük az Arsenal ellen igaz csak tizenegyesekkel. Leginkább ezen a mérkőzésen látszott az egész évi balszerencse sorozat, hiszen ehhez a meccshez az ellenfélnek nem sok köze volt és mégis…